A foglaló és az előleg kifejezéssel sokszor találkozhatunk a mindennapokban, a szerződések világában pedig leginkább az ingatlan adásvételi szerződések esetében.
Gyakran keresnek meg minket ügyfeleink azzal, hogy megtalálták álmaik ingatlanát, készítsük el adásvételi szerződésüket, de vegyük figyelembe, hogy már adtak előleget az eladónak vételi szándékuk megerősítéseként, mivel tartottak tőle, hogy ha sokáig húzzák az időt, az eladó másnak adja el a hőn vágyott ingatlant. Aztán megnézzük, pontosan mit is írtak alá, mire kötelezték el magukat és kiderül, hogy nem előleget, hanem foglalót adtak.
A köznyelvben sokszor szinonimaként emlegetik a foglalót és az előleget, gyakran összekeverik e két jogintézményt, pedig a foglaló és az előleg több szempontból is különbözik egymástól.
De mi is az a foglaló?
A foglaló a teljesítési képességet fokozó, szerződést biztosító mellékkötelezettségek közé tartozik, és egy olyan szerződési biztosítékként tartjuk számon, mely a szerződés teljesítésének meghiúsulása esetén a szerződést szegő félre fizetési kötelezettséget ró.
Mit is jelent ez a gyakorlatban? A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor és ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik.
Mi történik, ha meghiúsul a szerződés?
Ha foglalót adunk egy ingatlan adásvétele során azért, hogy biztosítsuk az eladót afelől, hogy az ingatlant meg szeretnénk vásárolni, és később valamilyen oknál fogva elállunk az adásvételtől, vagy a szerződés a mi hibánkból hiúsul meg, az adott foglalót elvesztjük. Ha az eladó, aki a foglalót kapta, áll el a szerződéstől, vagy az ő hibájából hiúsul meg a szerződés, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. A bírói gyakorlat a szerződés teljesítésének meghiúsulásáért való felelősséget megállapíthatónak tekinti abban az esetben, ha a fél a szerződésszerű magatartás tanúsítását elmulasztotta, tehát például nem teljesítette a szerződésből eredő fizetési kötelezettségét, vagy a szerződésben kötelezettségként vállalt cselekmény elvégzését.
Nagyon fontos tehát, hogy csak akkor alkalmazzuk a foglalót, amennyiben biztosak vagyunk benne, hogy a szerződést meg szeretnénk kötni.
Milyen alakszerűségi követelménynek kell megfelelni?
A Szerződő Felek foglalóvá minősíthetnek a szerződéskötést megelőzően, a szerződéskötéssel egyidejűleg vagy azt követően készpénzben átadott, vagy bankszámlára átutalt összeget. Azon elvárás, miszerint a másik félnek kifizetett pénzösszeg foglalóvá minősítése a szerződésből egyértelműen kitűnjön, nem jelent alakszerűségi követelményt, azaz bármely alakban megkötött szerződés alkalmas lehet arra, hogy a Felek megállapodása alapján a fizetett pénzösszeget foglalónak tekintsék.
Mekkora összegű foglaló köthető ki?
Maximális összege jogszabály által nem meghatározott, azonban a Ptk. szerint a bíróság a kötelezett kérésére a túlzott mértékű foglalót mérsékelheti. Az egységes bírói gyakorlat értelmében a vételár 10%-a körüli összeg nem túlzott mértékű foglalónak tekinthető.
A foglaló összegét a szerződés teljesítésébe be kell tudni, másként fogalmazva, amennyiben a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken. Egy gyakorlati példával szemléltetve: amennyiben egy ingatlan adásvétele esetén a 30.000.000.- Forintos vételárból a Vevő megfizet az Eladónak foglaló jogcímén 3.000.000.- Forint összeget, úgy a Vevő által a szerződés teljesítése esetén még fizetendő vételárhátralék 27.000.000.- Forint lesz.
Mikor beszélünk előlegről?
Az előlegről nem rendelkezik a Polgári Törvénykönyv, holott ezen jogintézmény szintén gyakran jelenik meg például ingatlan adásvételi szerződésekben. Az előleg a teljes vételárból előre megfizetett, a Felek által meghatározott összeg, tehát egy vételárrészletnek tekintendő. Az előleg összege bármekkora lehet, annak mértékét sem jogszabály, sem a bírói gyakorlat nem korlátozza. Az előleget a vevő bármikor átadhatja az eladónak, valamint, ha a szerződés meghiúsul, az előleg teljes összege visszajár a vevőnek.
Melyek a foglaló és az előleg alapvető különbségei?
1. Az első és legfontosabb különbség a szankciós jelleg. A már fentebb ismertetett szabályok szerint, a szerződés teljesítésének meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. Amennyiben egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős a teljesítés meghiúsulásáért, úgy a foglaló visszajár. Ezzel szemben az előlegként átadott összegnek ilyen szankciós jellege nincsen, ugyanis az minden esetben visszajár, ha nem megy teljesedésbe a szerződés, azaz annak teljesítése meghiúsul. Ebben az esetben a meghiúsuláshoz vezető okra, illetve az, hogy kinek a hibájából nem ment teljesedésbe a szerződés, irreleváns.
2. A foglaló mértéke, a kialakult gyakorlat szerint általában a vételár 10%-a, ezen mértéket nem tekinti a gyakorlat túlzott mértékűnek. A túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti. Ezzel ellentétben az előlegnek nincsen jogszabályi szinten szabályozott túlzott mértéke, a vételár egészéhez viszonyítva a szerződő felek bármely összegű előleg átadásában megállapodhatnak.
3. A foglaló kárátalány jellegű, azaz amennyiben a szerződés teljesítésének meghiúsulásával összefüggésben a félnek kára keletkezett, úgy kártérítést követelhet, anélkül, hogy a kárát, vagy annak bekövetkeztét bizonyítania kellene. Abban az esetben, ha a károsult fél kártérítést követel, a kártérítés összegébe a foglaló összegét bele kell számítani. Ezzel szemben előleg esetén, a fent említettek szerint, a szerződés teljesítésének meghiúsulása esetén az előleg hiánytalanul visszajár, és a teljesítés meghiúsulásával esetlegesen felmerült károk érvényesítése kizárólag bírósági úton történhet.
Amennyiben szakértői segítségre van szüksége a fentiekkel kapcsolatban, forduljon irodánkhoz bizalommal az iroda@tomosvarilaw.hu e-mail címen vagy foglaljon időpontot honlapunkon keresztül!
